Kihivás 21 nap

 Óceán

   Izgatottan készülök az év legfontosabb versenyére. Egész évben csak ezzel foglalkoztam. Minden nap edzésre jártam. Kora hajnalba keltem, hogy lefussam a napi tíz kilométert. Sikerült az ország legjobb sport egyetemére bejutnom. A gími legjobb gyorsfutója voltam. Utolsó évben a sok munkának köszönhetően első helyen végeztem. Igy ösztöndíjjal bekerültem. Sosem voltam ennél boldogabb. A cél az olimpia, az Amerikai Egyesült 

Államok színeit akarom képviselni. Az óceán partján most szervezik meg először a versenyt. A szívem a torkomban dobog. Az adrenalin lassan a tetőfokára hág. Nincs annál felajzóbb érzés mint mikor megszólal a hang, hogy indulni kell. Na jó, talán mikor az ő közelébe vagyok. Körülnézek és csak az edzőtársaim vannak jelen. Tudom, hogy hiába keresem, ő nincs itt. Figyelmeztetett, de engem nem érdekelt. Minden érzést próbáltam elfojtani magamban. Nincs idő kapcsolatokra. Tegnap szembesített, hogy ez már szinte az, de tagadtam és tagadtam, ő pedig otthagyott. Nehéz bevallani de igaza volt, egész évben találkozgattunk, minden buli együtt hülyültünk, iszogatunk. Ő biztatott, hogy minden rendben lesz. 

Magamnak is nehéz beismernem, de nincs most idő ezen gondolkodni. Elment igy a legjobb mind a kettőnknek. Először a lányok versenyeznek, majd mi következünk. A tízesszám a kezemre van ragasztva. A szél lengedez, mindenki kiabál és szurkol. Próbáloknem figyelni a zajra, csak magamra összpontosítok. Elindítják a versenyt, szaladok ahogy csak birok. Koncentrálok, csak a célra figyelek. A gondolataimba befurakszik a hangja, a tegnapi szomorú csalódott tekintete. Azt hitte, hogy ha szembesít az érzéseinkkel egy pár leszünk. Megfordult és otthagyott magányosan a szállodai szobámba. Furcsa, kellemetlen érzés telepedett rám. Hiányzott és rossz érzés volt fájdalmat okozni neki. 

Még pár méter es a cél előtt vagyok, sikerülnie kell, de ki fog vélem örülni, ki fog tiszta szívből megölelni. Be kell ismernem, hogy szeretem, szerelmes vagyok a legjobb barátomban. Fellélegzek, végre szabad vagyok. A célt elhagyom, szaladok tovább, nem érdekel, hogy én nyertem meg. A főszervezők kiáltanak utánam, de most már tudom, hogy mi a célom. 

Az oceánpartrol kiérve fogok egy taxit. Izzadtan és fáradtan leülök, de csak vigyorgok. 

Megérkezem az vonat állomásra. Megkeresem a járatát. Meg is pillantom, ott áll a kis hátitáskájával, szomorúan nyomkodja a telefont. 

- Hanry, itt vagyok.- kitárom a kezem es boldogan szaladok hozzá.

- Brett, mit keresel itt? Neked a versenyen kellene lenned.

- Nem, nekem most itt kell lennem veled.

A füle mögé tűrők egy kosza tincset. Érzem, hogy remeg az érintésemtől.

- Nem értek semmit.- hebegi.

- Eddig magamnak sem mertem bevallani de szeretlek, szerelmes lettem beléd. Nekem ez új, most mondtam ki először, de tudom, hogy kellesz nekem.

Látom, hogy kétkedik, ideje a tettek mezejére lépni. Megsimogatom borostás arcát és lágyan meg csókolom. A szívem hevesen ver, de nem érdekel, hogy ki láthatja csak az, hogy a szerelmemmel lehetek. Megfogom a kezét és kéz a kézben indulunk vissza a szállóba, mert számtalan módon akarom bebizonyítani, hogy szeretem.