10.Fejezet
Az ideiglenes otthonunkhoz érve, bevetem magam a szobámba. Örülök Sarah ötletének, egy kis szorakozásra van most szükségünk. Tùl sok volt a mai nap. Gyors zuhanyzás után a ruháim között kutatva, találok egy aranyszinű vékony pántos mini ruhát, hozzá egy szandált és már készen is vagyok. A telefonom végre megcsörren. A telefont magam elé rakom igy kényelmesen készülődhetek tovább.
- Szia David, egész nap vártam, hogy hivj.- egy egy pillantást vetek rá, készülődés közben.
- Ne haragudj, de sok munkám volt.- a szomorù, fáradt hangjára felkapom a fejem.
Ilyen nyúzottnak még sosem láttam, a szemei karikásak, mint aki napok òta forgolòdik az ágyban. Nagyon megviseli a hiányom, de igyekszem mindenben kárpòtolni.
- Semmi baj, én is nemrég végeztem, ma a tűző napon voltunk, fárasztò volt.
- Zavarlak? – a göndöritőt leteszem az asztalra, és a kezembe veszem a szempilkaspirált.
- Nem dehogy, csak készülődnöm kell. Várnak rám.- remélem jò leszek igy kicsinositva.
- Kivel mész?- David kezd idegessé válni.
Semmi kedvem felidegesiteni, és újra csúnyán elválni tőle.
- Sarahval és pár lánnyal a csapatbòl. Találtak egy jò kis helyet, kicsit táncolunk és iszogatunk.
- Csak ti mentek? Esetleg férfi kisérő nem lesz veletek? – kivancsiskodik. Nem tudom mit gondoljak, most ennyire félt engem vagy féltékeny. Remélem az utòbbi. Igazi csajbuli lesz, ne aggòdj értünk, minden rendben lesz, de megigérem, hogy mikor hazaérek hivni foglak. – az ajtòn valaki hangosan kopogtat.- Már várnak is rám, később hivlak, szeretlek. Meg sem várom mig válaszol, hamar kinyomom. Nem akarok bùskomoran bulizni menni.
Magamhoz veszem a retikülömet és nyitom az ajtòt. Sarah igazi bomba nő. Fekete miniruhája éppen csak a fenekét takarja, és hatalmas mély kivágása van. Semmit nem - hagy a képzeletre.
- Ne mond többet, hogy nem akarsz pasit fogni ma este.- legyintek és elsétálok mellette.
- Jòl van, igazad van, nem vagyok semmi rossznak az elrontòja. Ha megtetszik valaki miért ne szòrakozzak vele. – nagy léptekkel utolér.
- Vigyázz, ne felejtsd el, hogy itt más a kultùra.
- Ne gondold tùl a dolgokat, a szex az szex minden orszagban.- legyintett.
Néha irigylem a lazaságát. Én mindig a céljaimra összpontosítok. Nem engedem meg magamnak a fesztelen viselkedést. Igy megadnám a lehetőseget, hogy ùjra egy senki, szegény csődtömeg legyek. Mindig az eszemnél kell lennem. Ezert sem léptem soha félre. David minden anyagi jòlétet biztosit nekem, ez a legfontosabb, hogy biztonságban vagyok mellette.
A földszintre lépve, a lányok már mind készen vártak ránk. Még mindig nem sokat beszélgetnek velem, nagyon összezárnak. Jòformán a nevükre sem emlékszem. Az ikrek Suzy es Cintia egyforma piros flitteres ruhába csomagolták vékony testüket. Egy-egy pezsgőt nyomnak a kezünkbe.
- Egy kis bemelegités az estére!
Szivesen elfogadom, egy hùzásra le is hajtom. A lányok döbbenten néznek.
- Szomjas voltam! – kell egy kis biztatás, kicsit izgatott vagyok.
*
A La Favela klubb előtt megáll a taxink. Ahogy kiszállok az autòbòl, rögtön a kígyózó sorok tünnek fel. A clubb egy hatalmas épület, mindenféle szines mintákkal diszitve, a reflektorok segítségevel ki van világitva az egész épület. A hangos r&b zene egészen ki hallatszik.
- Jobb ha visszafordulunk, ide sosem jutunk be.- rázom csalòdottan a fejem.
- Dehogy is, gyertek utánnam. – Sarah magabiztosan elindul.
Az ajtòban egy òriás áll. Fekete öltönyben és ingben a legijesztőbb alak akit valaha láttam, megkoronázza a sötét napszemüveg. Amit nem is értek hiszen este van.
- Sarah ez nem jò ötlet.- probálom megállítani.
A sorban állòk mogorván néznek ránk, nem hiányzik, hogy meglincseljenek.
- Elnézést, kedves uram, nagyon fázunk , nem melegethetnénk meg hamar odabent?- bátran végig simít a karján majd a bicepszénél megáll, es kicsit megszorítja.- Tudom, hogy egy ilyen jó pasi megvédi akár a hideg ellen az ilyen szabad, elesett nőket. A férfi elmosolyodik, a barátnőm kezeit leszedegeti magáról, majd megsimogatja a hatsòját.
- Gondolom itt is nagyon fázik.
Sarah rezzenéstelen arccal tűri, hogy a férfi végig tapogassa.
- De még mennyire.- bùgja.
Micsoda kis szajha, rám kacsint, tudatja, hogy már nyílegyenesbe vagyunk. A férfi keze, lassan feljebb emelkedik, és a melleit veszi célba. Sarahnak ez már nem tetszik igy elüti a kezét.
- Ott melegít a melltartòm.
A biztonsági elröhögi magát.
- Menjetek be. – kinyitja az ajtòt, de Saraht megállitja még halljuk hogy súg valamit neki.
- Mit akart?
- Azt hogy belevalò nő vagyok, és ha akarom az éjszaka végén megvárhatom.
A klub dugig van emberekkel, és fülsiketitő a hangos zene. Szines fények vilagitják be a helyiséget. Középen van egy nagyobb tanctér, körülötte pedig asztalok, es fotelek vannak. Nagy nehezen a bárpulthoz érünk.
- Elnézést, négy Sex and the Beach koktélt kérnénk.- olyan hangosan kiáltok amennyire csak tudok.
A pincér int, hogy hallotta és késziti is a frissitőt. Körbenézve, igazi jò hangulatban van mindenki. Szemermetlenül vonaglanak a táncparketten is. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára táncolni. A zene ritmusára már mozgatom a csipőm. Az italainkat megkapva egy szabad asztal keresésére indulunk. A Dj mellett találunk egy helyet ahol pár fiatal ül, de még mellette elférünk mi is. Miután leülünk jobban szemügyre veszem a helyet. A bárpult mellett egy lepcső felvezet az emeletre, előtte kihelyeztek egy VIP tablát. Ott csak a kiemelkedő vendégek vehetnek részt.
- Lányok , gyertek táncolni.- az ikrek egyike elindul előre, meg sem várja, hogy válaszoljunk.
A táncparkett zsúfolasig van, egy kis helyet pròbálunk magunknak csinálni. Becsukott szemmel élvezem a zenét, végre minden problémát elengedek és csak a pillanatnak élek. Érzem, hogy egy test hátulròl hozzàm ér. Annyira nem örök neki. Semmi kedvem most lepattintani a pasikat. Az idegen a kezét a csipőmre teszi, majd elkezd egy ritmusban mozogni velem. Picit eltávolodok, hátha elenged, de nem tudok elég messze menni a tömeg miatt. Leszedegetem magamròl a kezét. A férfi nem ért a célzásbòl.
- Engedj el!
- Mi az édesem, csak táncolunk.- sùgja a fülembe.
A lehelettétől a hideg futkos a kezemen. Pròbalok szembe kerülni vele, hogy tudjak minnél hamarabb megszabadulni tőle. Nagy nehezen sikerül, egy magas szőke kék szemű, fiatal férfi áll velem szembe. Az arcán már látszik, hogy eléggé ittas állapotba került.
- Le szeretnék ülni.
Ahogy elmegyek mellette, erősen megszoritja a karom.
- Mit képzelsz, hogy hová mész? Azt hiszed, hogy itt riszálod magad, annak nincsenek következményei?
- Engedj el! - körbenézek de a lányokat sehol sem látom. A tömeg miatt elvesztettem szem elől őket.
Hihetetlen, hogy itt erőszakoskodnak velem, egy klubb kellős közepén. Az idegen magához hùz, elkezdi simogatni a derekam, majd a fenekemet szorongatja. A nyakamba liheg, a lábamon érzem, hogy már kezd felizgult állapotban kerülni. Most azonnal el kell tűnőm innen. Az egyik kezemel pròbálom eltolni magam, de tùl erős.
- Ne harcolj ellene, tudom, hogy te is akarod.
- Nagyon tévedsz.
- Mit rinyálsz, a kis ribancok azért öltöznek igy, hogy valaki jòl megdugja őket.- nyálas csòkokat nyom a nyakamra.
- Azt mondtam azonnal engedd el.- felnézek az ismerős hangra, és megkönnyebülök.
Az idegen idegesen megfordul. Mason ajka rángatòzik az idegtől. A keze ököbe szorul .
- Mit akarsz, ő az enyém, én már lefoglaltam.- hogy hatást adjon a szavainak, még szorosabban magához ránt.
Ez teljesen meg van őrülve, miről beszél, milyen lefoglalás, nem vagyok holmi tárgy. Mason félrenéz, elmosolyodik majd hirtelen az öklét a pasi arcába vágja. Aki rögtön kitrül a földön, én ott állok az eszméletlen test mellett szòtlanùl és enyhe hányingerrel. Mason megrázza a kezét, egyszer kétszer megszorítja , mintha meg akarna győződni, hogy nem sérült meg.
- Még hogy a tiéd, hülye piperkőc.- azzal megfogja a kezem és elkezd rángatni a kijárathoz, otthagyva maga után a hatalmas felfordulást.
Fel sem fogom, hogy mi történt, köszönetet kéne mondanom neki, hiszen megmentett egy erőszaktevőtől. De ő is birtokolni akar, miért nem enged el?
– Hagyj békén, engedj el, vissza kell mennem a lányokhoz. Mason ugy viselkedik mint egy ősember, megszabadultam az egyiktől most ki ment meg a másiktól.
Pròbálok a sarkamra állni, de olyan mintha a falnak beszélnék. A kezéből ki akarom csavarni az enyémet, de csak fajdalmat okozok saját magamnak. Majdnem a kijáratnál vagyunk mikor megfordul és ingerültem a szemembe néz.
- Miért csinálod ezt? – orditja, rámutat a vörös csuklòmra.- Gyere hazaviszlek, és bekenem a sérülésedet.
Válaszra sem méltat, már megy tovább. A fekete Porschejéhez érve áll csak meg.
- Szállj be, ne kelljen, hogy én tegyelek be, mert esküszöm megteszem. Ha kell a erőszakkal is.
Körbenézek mert már többen felfigyeltek a civakodásunkra. Nem akarok balhét. Szòfogadòan beülök, de nem fogok kedvesen elbeszélgetni vele. Elkezdem keresni a táskámat, szòlnom kell a lányoknak.
- Hol a telefonom?
- Honnan tudjam, biztos a nagy bulizásba ott hagytad.
Az asztalnál hagyhattam, nem hiszem el, már aggódhatnak értem.
- Fel kellene hivnom a lányokat.- suttogom, ő az utolsò ember akitòlől szivességet szeretnék kérni.
Szò nélkül idedobja a telefonját, a billentyűzárat előre kioldotta. Gyorsan bepötyögöm az üzenetet, hogy jól vagyok és hogy otthon találkozunk, ne aggòdjanak, mert Masonnel vagyok. Rögtőn pittyen a telefon. Sarah vissza is irt.
Örülök,hogy jòl vagy, a házban találkozunk . Puszi
Szòtlanul kettőnk közé teszem a telefont és kinézek az ablakon, az elsuhanò tájban gyönyörködöm. Nem szeretnék most vele beszélni. Nincs semmi mondanivalòm.
- Meg sem köszönöd, hogy megmentettelek.
Hirtelen felé kapom a fejem, ő rám sem néz csak idegesen manőverezik a forgalomba.
- Értem, hogy szòrakozni akarsz, és eljössz a baratnőiddel, de a más férfiakkal valò flörtölés belefér a partizásba.
Szòhoz sem jutok, mit képzel ez ròlam.
- Az nem fér bele, hogy a hűséges kis fiúd mellett lefeküdj velem, de az már igen, hogy kellesd magad másnak.
- Mit képzelsz magadròl.- gurulok be- Hogy jössz te ahoz, hogy engem kiokatass, nem vagyok én senkid.
Idegesen felkacag, majd ujra gorombán az utat nézi.
- Ahogy akarod baby.- fújtat.
Az autòval elmegyünk a ház előtt de ahelyett, hogy megállna tovább megyünk.
- Állj meg, ki akarok szállni. Nem akarok veled sehova sem menni.- nincs szükségem egy erőszakos, önző parancsnokra.
El kezdem rángatni az ajtót, ha kell ki is ugrok. El akarok távolodni tőle, minnél messzebb annál jobb.
- Nem hallod mit mondok.- ordítok torkom szakadtabból.
Hirtelen fékez egy hatalmasat, a rázkódástól belesüppedek az ülésbe.
- Te ostoba nőszemély, elment a kibaszott eszed, ki is eshettél volna. Jobb ha befejezed ez a hisztit, úgy viselkedsz mit egy csitri.
- Engedj ki most azon nyomban az autóból.- förmedek rá
- Baby megvannak a módszereim, hogy befogjam a szádat.- egy lendülettel kikapcsolja s biztonsági övemet és az ölébe ültet.
Rögtön elkezdi falni a számat, olyan mint egy kiéhezett ember, aki igazi ínyencséget kostól. Harapja, az ajkamat, sosem csókoltak meg még ilyen szenvedéllyel. Elhúzódik tőlem, hogy kapjunk egy kis levegőt, de nem engedem messzire, máris érzem a csókjai és a borostájának a hiányát. Újra csókolom, minden vágyamat beleadok.
- Jobb ha ezt most abbahagyjuk.- suttogja az ajkamba.
- Miért? Hiszen olyan jó érzés.- megölelem és belebujok a nyaka hajlatába.
Mélyet szippantva az orrom teli töltődik férfias, parfümös illatával. Hihetetlen csábító férfi.
- Arabella, mikor magamévá teszlek először, az nem egy autóban fog megtörténni.
Leszedegeti a kezeimet magáról, és visszaültet a helyemre. Becsatol, majd beindítja az autót. Kinézek az ablakon, majd kábult fejemet hátra döntöm az ülésen.
*
Pár perc kocsikázás után, megállunk egy éjjel nappalinál.
- Mit keresünk itt? – annyira elkábított a csókjaival, hogy nem is kérdeztem, hogy hova akar elcipelni.
- Gyere szállj ki nyugodtan, csak vásárolnom kell egy doboz cigarettát.
Az éjjelnappali egy lepukkantabb környéken van, de Mason otthonosan mozog itt. Kinyitva az ajtót egy kis csengő csilingel felettünk. Az üzletben csak pár ember vásárol.
- Kérsz valamit?
- Kösz nem.- intek neki.
A kasszához lépve kér, tökéletes japán nyelven akcentus nélkül, egy doboz cigarettát. Kifizeti, majd int, hogy mehetek. Ahogy kilépünk nekiütközők egy pöttöm idősebb hölgynek.
- Elnézést kérek.- bízom benne, hogy ért angolul.
- Semmi baj kedveském.- simít végig színes ruháján.
Nyugtatóan rám mosolyog, milyen barátságos kedves néni. Észreveszi , hogy nem vagyok egyedül. A szemei vidáman felcsillannak.
- Mister Sharper, annyira örülök, hogy összefutottunk.- kezét felemelve int neki.
- Micsoda kellemes meglepetés Frany.- csikorgatja a foga alatt.
Látszik, hogy nem örül a szívélyes találkozónak.
- Alig várjuk, hogy holnapi napot, a gyerekek már hetek òta önt emlegetik. Tudják, ha meglátogat minket hónapokig van mivel játszani a gyerekeknek. Egyikőjükről a másikra nézek, Mason nem foglakozik a kíváncsiságommal de Frany végre megkegyelmez nekem.
- Mister Sharper már több éve hoz adományokat az árvaháznak. Hűséges támogatónk, van mikor egy évben többször is meglátogatja a gyerekeket. Nem sajnálja az időt, sem a szabadidőjét, a gyerekekre mindig szakit időt. Bár több ilyen jó ember létezne a világon.- tisztelettel néz rá.
- Semmiség Frany, hagyjuk is a témát. Ne untassuk a hölgyet.- látszik, hogy szabadulni akarna a hölgytől, de megbántani sem szeretné.Szeretettel megszorítja a vállát, Frany pedig sugárzóan rámosolyog.
- Megyek is, hagyom önöket, holnap délután várom önt. - Rám pillant és csibészesen elmosolyodik.- Esetleg nincs kedve eljönni magácskának is? A gyerekek mindig örülnek a látogatónak.
Gondolkodás nélkül beleegyezek. Nagyon szeretem a gyerekeket és kíváncsi vagyok Mason ùj oldalára is. Elköszönünk, utána csendben hazautazunk.
- Komolyan gondoltad, hogy velem akarsz jönni?- kicsit gondterhelt az arca.
- Persze.- ki nem hagynám addig is a társaságában leszek.
- Holnap kettőre legyél kész. Felveszlek.
Kinyitja az ajtót, kisegít belőle és egy szó nélkül elsüvít. Igazi rejtély vagy, de én nagyon szívesen megfejtenélek.
*
A szobámban belépve a laptopom üzenetet jelez. Megnézem, hogy ki keres, titkon reménykedem, hogy talán Mason az, tudom, hogy helytelen de megmagyarázhatatlan módon vágyom a közelségére. Megnyitva az üzenetet, látom, hogy David keres.
Egész nap csak rád tudok gondolni. Mikor hazaérsz hivj fel, nem számit, hogy hánykor. Hiányzol mindenem.
Ahogy elolvasom, akaratom ellenére egy könnycsepp buggyan ki a szememből. El sem hiszem, hogy mit művelek vele. Egy szajhának érem magam. Itt van ez a tökéletes, odaadó férfi, aki a tenyerén hord. Bármit kívánok megadja nekem. Királynőként bánik velem, erre én mit teszek. Kacérkodom, flörtölök és egy másik férfi iránt érzek ekkora szenvedélyt. A többi könny követi az elsőt. A takaróba burkolva sírdogálok. Egy halk kopogás riaszt fel.
- Arabella, hallom, hogy fent vagy, engedj be. Én vagy Sarah.
Nem szívesen engedem be, azt sem tudom, hogy hogyan magyarázzam meg a rossz kedvemet. Utoljára az autóból üzentem és minden rendben volt.
- Gyere be nyugodtan.- ismerem, addig úgysem hagy békén mig be nem engedem.
- Szia kislány, mi történt?- rövid türkiz pizsamában és felkötötthajhal is csodásan néz ki.
- Semmi baj csak rosszkedvem van.Szó nélkül felhajtja a takarómat, és mellém kuckòzik.
- Mesélj el mindent.- biztatóan megölel.
Azt sem tudom, hogy honnan kezdjem, vagy mennyit mesélhetek el neki. Végül is semmi sem történt köztem és Mason közt. De megrémít, hogy igaza van. Egy csettintésre az ágyában kötnék ki. Ez mit mond el rólam. Ennyire hűtlen lennék. Újra sírni kezdek. A fejemre húzom inkább a takarót, nem szeretném látni Sarah reakcióját
- Ari, kérlek mond mi a baj, megijesztesz. Beteg vagy, vagy talán összevésztél Daviddel? – csodálkozom, hogy most a nevén szólítja, tényleg komolyan aggódhat.
- Rendben van elmondom.- lejjebb húzom a takarót a fejemről.- Összezavarodtam, tudod még sosem voltam távol Davidtől még pár napot sem, és különös érzéseket vált ki belőlem.
- Szóval hiányzik, de ez természetet.
- Nem csak erről van szó, ùgy érzem mintha távolodnánk. Állandóan ingerült mióta elutaztam. Mintha nem az a férfi lenne akibe beleszerettem és én is más vagyok.- egy papirzsepibe megtörlőm a könnyáztatta arcomat. – Sara kérdezhetek valamit, honnan tudod, hogy egy férfi az igazi számodra.Sarah megértően rám mosolyog.
- Én még nem találkoztam a számomra megfelelővel.- most először látok az arcán szomorúságot ezzel kapcsolatban, én naiv azt hittem, hogy ő maga választotta a szabadelvű viselkedést. Elszégyelem magam, hogy milyen barátnő vagyok, annyira elvagyok foglalva magammal, hogy észre sem veszem Sarah érzéseit.
- A tökéletes férfivel szabadnak, szenvedélyesnek és feltétel nélkül boldognak érzed magad. A tökéletlenségünket is tökéletesnek látja, feltétel nélkül elfogad és szeret. Nem kell megjátszanod magad mellette, olyan lehet amilyen valóban vagy. – megsimogatja az arcomat, megértően rám mosolyog.
- Nem mondtam semmit, David igazán jò velem, és én boldog vagyok vele. Önmagam lehetek.- bizonygatom, talán legjobban saját magamnak.
- Nem is kell.- az ajtóhoz sétál.- Talán a legfontosabb, hogy ha megtalálod akkor érzed, hogy ő az igaz, és nem kételkedsz benne. Pihenj, holnap hosszú napunk lesz, és talán még a kisfőnökkel is összefutunk.- biztatòan rám kacsint.
Sarah ki sem faggatott, hogy hogyan értem haza, talán sejti, hogy Mason miatt zavarodtam igy össze.
Hirtelen felülök az ágyba, bassza meg, el is felejtettem, hogy holnap vele töltöm a délutánt, mi lesz ebből.Jobbnak látom inkább aludni.
