Kihivás 19 nap

 Épitő

   A nappalim teraszán üldögélek, ideges rágom a körmöm.

- Fejezd be, borzalmas szokás.- Vera mindig a lelkiismeretem hangja, meg van engedve neki, mivel a legjobb barátnőm , mióta elsőben padtársak voltunk.

- Nem tehetek róla, de állandóan csak ő jár az eszembe. Meg kell tegyem.

- Megőrültél, hiszen csak összezavarsz vele mindent.

- Miért, ez igy még rémesebb.

Felpattanok a székemről. Felhúzom a pohár boromat, igen tudom, délben a nyár legforróbb napján nem a legjobb ötlet alkoholt fogyasztani.

- Emma, légy eszednél, hová mennél ilyenkor, nincs is otthon. 

Elszántam magam, ma senki és semmi nem állíthat meg. 

- Maradj, vagy ha elmész zárd be az ajtót.

Meg sem várva a választ kiszaladok a lépcsőházból. A flip flop papucsom meg csúszik, de szerencsére sikerült megfogoszkodnom. Tegnap éjjel nagy vihar volt ezért kerülgetem a tócsákat. Tegnap elmondta, hogy hol lesz, ami fél órára van tőlem. Nincs időm sétálni, félek ha most nem leszek őszinte vele, egy életre megbánom. Leintek egy taxit, ahogy hirtelen megáll, sikerült összekoszolni a koszos vízzel. Az egész lábam tiszta víz és sár lesz. Magamba morgog, de nem érdekel. Bemondom a címet es elindul. Sajnos pont a legnagyobb forgalom van. Szétizzadom magam, persze a klíma nem működik. A taxi sofőr lehúzza az ablakokat de csak a párás meleg jön be. A hosszú barna hajam a nyakamra tapad. Annyira siettem, hogy elfelejtettem felgumizni. Megérkezünk, gyorsan kifizetem és szakadok tovább. A hatalmas építkezés teli van gépekkel es emberekkel. 

- Nehezebb lesz mint gondoltam, hogyan találom meg. Megvan felhívom és megkérem, hogy jöjjön ki.A táskámban a telefont kutatom, de sehol semmi. A fenébe azt is otthon hagytam, teljesen dinka vagyok.

 Bemegyek a kapun, ki van nyitva igy nyugodtan közlekedhetek. Három farkas kutyát pillantok meg, óvatosan haladok mellettük, az kellene meg, hogy rám támadjanak. 

Szerencsére annyira melegük van, hogy csak pihennek az árnyékba. Ahogy tovább keresem, megpillantok egy munkást.

- Elnézést, hol van Kovács Bence?

Int a kezével a terület jobb oldalára, és ujra munkához lát. Nagyszerű, igy át kell kelnem az egész építkezési területen. Megpróbálok óvatos lenni, mert teli van szegekkel es fadarabokkal a föld. Annyira elvagyok foglalva, hogy nem veszem észre a tócsát és sikerül beleesnem. Persze, nem olyan nőiesen, hogy csak a cipőm legyen sáros. Nem, az nem Nagy Emma lenne. Hasra vágódva az arcom pont a sár közepébe landol. Elegem van, sírhatnékom van. Olyan mintha az univerzum nem akarná, hogy elmondjam neki. Basszus, lassan húsz éve ismerem és hallgatok. Talán jobb ha tovább folytatom ezt a színjátékot. 

Sikerül felülnöm, a sarat kitisztítom a szeméből. Nem is akarok arra gondolni, hogy hogyan festhetek.

- Emma, veled meg mi történt.- túlságosan ismerős ez a férfihang, egész délelőtt őt hajkurásztam, erre ő talál meg engem.

A kezemet napellenzőnek használva, ránézek.

- Hát tudod, csak látni akartalak.- hófehér felsője izzadtan tapad rá, koszos nadrágja lecsúszik egészen a csípöjéig, igy kivillan az ennivaló izmos hasa.

- Hahó, itt vagyok, jól vagy? 

- Igen. – felsegít és kicsit rendbe szedem magam.

Erőt veszek, ha már ennyi mindenem keresztül mentem elmondom neki, lehet, hogy húsz év barátságnak vége de legalább megpróbáltam.

- Nézd Bence, beszélnünk kell.

- Gyere menjünk a pihenőbe, tartok egy kis szünetet, legalább kicsit megtisztálkodsz.

- Nem, nem, most kell elmondanom. Az a helyzet, hogy szeretlek, tudom, hogy nincs esélyem, hiszen a legjobb barátok vagyunk. Ott voltam minden kapcsolatodnál, tudom, hogy milyen nőkre buksz. Én teljesen az ellentétje vagyok. De akkor is el kell mondanom. Szeretlek mióta megláttalak, a suliban te voltál az első aki odajött hozzámés megosztotta velem a csokis kekszjét. Teljesen beléd estem.

- Emma, én hűha nem találok szavak, miért nem szoltál?

- Mikor jeleztem volna, mikor mindig volt valakid. Most volt itt a pillanat.

- Emma- végig simít mocskos arcomon.- Ha tudtam volna, hogy mit érzel, akkor minden másképp alakult volna.

- Miért?

- Butus, hiszen én is szeretlek.

Nem hiszek a fülemnek, szorosan megölel, nem érdekli, hogy koszos vagyok. Meg csókol, ahogy öleljük egymást, Bence meg csúszik es mind a ketten a sárba kötünk ki. De nem zavar, csak kacagunk mert tudom, hogy végre mellettem van a lelki társam.