Kihivás

 Gyertya es füstölő

   A hosszú listával állok az ajtó előtt. Rengeteg bútort es dobozokat kell bepakolni. A homlokomon gyülekező izzadságcseppeket letörlöm. Rövid vörös hajamat, hátra fogtam egy haj pánttal, de ez sem segít. Rám férne egy zuhany és egy nagy alvás.

Tegnap érkeztem haza , három év után. Harvardon tanultam tovább es mivel a szüleim is elköltöztek mikor elvégeztem a gimnáziumot nem volt miért haza látogatnom. Olívia a legjobb barátnőm minden szünidőt nálunk töltötte. Igy a barátságunk továbbra is megmaradt, ezért is vagyok itt. Két hete hívott, hogy minél hamarabb jöjjek mert költöznie kell ezért szüksége van a segítségemre. Mindent hátrahagyva jöttem, hogy segítsem. Csak azt felejtetteelmondani, hogy hova költözik.        Utoljára három éve, a bankett után voltam ebben a házban, életem egyik legforróbb es legszenvedélyesebb éjszakát töltöttem itt. Gabriellel sosem randiztunk, nem akartam lekötni magam egy pasival. Mivel tudtam, hogy nem maradunk itt. 

Mégis titkon egymásba szerettünk. A banketten pár nélkül érkeztünk, sokat táncoltunk és flörtöltünk. A suliból ebbe a házba folytattuk a bulizást, a gimi leggazdagabb fiúja, Daniel lakott itt, és a szülei megengedték, hogy szétszedjük a házat. Gabriel felhívott az emeltre elötte iszogattunk , biztos azért is voltam ilyen bátor. A látszat azt sugallta, hogy előre megtervezte az éjszakát. A gyertyákat helyezett a szobába és még füstölőket is gyújtott. Biztos, hogy elnyomja Daniel szobájából jövő zokni szagot. Minden tökéletes volt, egymásnak estünk és életem legcsodálatosabb éjszakáját töltöttük együtt.    Örülök, hogy ő volt számomra az első. Hajnalban összeszedtem ruháimat. Felöltöztem, gyenge pillanatomban kifésültem a szeméből egy kósza szőke tincset. Békésen aludt igy észrevétlenül loptam egy búcsú csókot. Egész út hazafelé keserédes volt, mert tudtam, hogy soha többé nem találkozunk, hiába a magam módján szerettem. Még Olíviának sem beszéltem erről az éjszakáról, minden pillanatát megtartottam magamnak. Talán elég bátorságom lesz kérdezősködni felőle.

Megérkeztek a költöztetök, igy sorban hordjak be a dobozokat. 

- Hová tegyük az asztalt? – egy idősebb férfi áll meg előttem.

Nézem a listámat, de pontosan csak Olívia tudja, hogy hogyan akarja berendezni.

- A legjobb ha mindent bepakol a nappaliba, majd onnan a tulajdonos elrendezi.

Egy intéssel otthagy. Remélem minél hamarabb itt lesz, azt ígérte , hogy délutánra ideér.Egy újabb teherautó jelenik meg, de erről nem volt tudomásom. Dobozok, teli kupakkal, könyvekkel és ruhákkal.

- Itt valami tévedés történt.- próbálom megállítani, hogy mindent kipakoljanak a ház elé.

- Nem , a papíron az áll, hogy ide kell szállítani.

Gyorsan tárcsázom a barátnőmet.

- Szia, itt valami baj van, véletlenük ide szállítottak egy csomó dobozt. Biztos tévedés 

történt.

- Mindjárt ott vagyok, minden rendben. Autóban vagyunk, pár perc. - szóhoz sem jutok, olyan gyorsan bontotta a vonalat.

    Pár perc múlva egy ismerős autó jelenik meg. Olívia még nem újított be egy ujabb modellre. Az apukaja pickuppjaval jár még mindig. Leparkol, de hatalmasat fékez igy az egész port felkavarja a ház előtt. Nagyszerű, az egész a szemembe ment. Próbálom kidörzsölni, de addigra előttem áll.

- Jól vagy Val? – nagy kék szemei teli vannak bűntudattal.

- Igen, minden rendben.

- Szuper, mert itt a meglepetésem.

Hirtelen egy magas alak áll meg előttem, kedvesen rám mosolyog. Pont olyan vonzó mint ahogy az álmaimban szerepel.

- Üdv ujra itthon Val.

- Szia Gabriel!

- De jó, hogy emlékeztek egymásra, igy még jobbak lesznek a közös programok. 

Teljesen összezavar Olívia hadoválása. Meg mindig sokkos állapotban vagyok, hogy itt áll előttem

- Ezt, hogy érted?

- Gabriel és én itt fogjuk kezdeni a közös életünket. Meglepetés! - a kezét nyújtja felém amin egy gyönyörű gyémánt köves gyűrű csillog.