Házassági évforduló.
A repülőterén ülök magamban, a bőröndömet magam mellé teszem. Körül nézve mindenki társasággal van csak én vagyok egyedül. A kivetítőn megjelenik az úti célom, és nyilván késést mutat. Ilyen az én szerencsém. Ezt a napot nem igy terveztem.
Tegnap még minden tökéletesen indult. Felkeltem ki csinosítottam magam , minden tőlem telhetőt megtettem, hogy igazi bombázónak nézzek ki. Tudom, hogy már nem vagyok fiatal, negyvenkét évesen és két gyerek után pár kiló rajtam ragadt. Igy egy szolidabb fehérneműt választottam a nagy napra. A La Perlaban jó sok összeget leemeltek a közös számlánkról. Tudtam, hogy Brad nem fog haragudni, hiszen ez neki is ajándék lett volna.
Az elmúlt időszakban kicsit elhidegültünk egymástól. Annyira elvoltunk foglalva a gyerekekkel a munkával ès a mindennapi rutin teendőkkel, hogy elfelejtettünk egymással foglalkozni. Szeptemberbe a kisebbik lányunk is egyetemre ment és kettőnké lett az egész ház. Borzasztó volt, most vettem észre, hogy mennyire magányos vagyok. Eddig fel sem tűnt, hogy Brad későig dolgozik vagy néha haza sem jön a külvárosba. Inkább a munkahelye melletti apartmanunkba tölti az éjszakát. Beszeltünk de csak a szokásos dolgokról. Az intimitás is kezdett ritkulni.
Húsz év után nem várom, hogy minden második nap szeretkezzünk de a havi egy az mégis kevés. Igy jött az ötlet, hogy a házassági évfordulónkra valami őrültséget találok ki.
Tudtam , hogy nem jön haza mert késő estig dolgozik és nem akar éjjel vezetni. Igy meglepem én őt. A fekete csipkecsoda, vörös szalagokkal voltak díszítve, olyan voltam mint egy ajándék csomag amit csak ki kell bontani. Fölé egy szürke kabátot vettem amit összekötöttem.
A lakáshoz érve a saját kulcsommal bementem, a pezsgőt behűtöttem, gyertyákat gyújtottam és friss ételt az asztalra készítettem.
Hangokat hallottam a folyosóról, gyorsan a kanapénak dőltem és próbáltam csábosnak tűnni. A villany le volt kapcsolva igy csak halványan voltam megvilágítva. Az ajtó kitárult és a férjem egy nő karjaiba kapaszkodott. Ittas állapotban lehetett, a nő kedvesen megtámasztotta. Azt sem tudtam, hogy mit tegyek, ott ültem reszketve, és nem az alul öltözésem miatt. A nő próbálta meg csókolni és Brad hagyta neki. Itt lett elegem ebből az egészből. Felpattantam és nekik estem. Brad teljesen elázott igy semmi magyarázatot nem adott,a nő pedig szabadkozott, állította, hogy fogalma sem volt, hogy nős.
Micsoda hazugság, hiszen ott virít az ujján a gyűrű.
Kirohantam, hazamentem és összecsomagoltam, hogy egyedül mehessek Görögországba, ahova a második nászutunkat terveztem. Le törlöm a könnyeimet, észre sem vettem, hogy ujra sírok. Hogyan csalhatott meg, miért nem beszélt velem ha problémai vannak. Szeretem őt, en sosem tenném ezt vele. Lassan megiszom a forró kávémat. A hangos bemondón egyszer csak a nevemet hallom.
- Julia, hallasz, tudom, hogy ott vagy valahol. Kérlek bocsáss meg nekem, azt sem tudom, hogy miért tettem. Semmi sem történt azzal a nővel. Esküszöm csak téged szeretlek, sosem csalnálak meg. Te vagy a tökéletes nő számomra. Nem tudnák nélküled élni. Itt több száz ember előtt bocsánatot kérek. Kérlek ne hagyj el.
Nem hiszek a fülemnek, Brad sosem volt a szavak embere, az érzéseit álltalában négyszemközt vagy csak a hálószobában mutatta ki.
- Kérlek bocsáss meg.- Brad másnaposan, kidagadt szemekkel áll előttem.- Boldog házassági évfordulót életem. – egy kis dobozt ad át .
Kinyitom és egy medál van benne amiben bele van gravírozva, hogy örökké a tied B. Ujra könnyezek, talán húsz év után megérdemel még egy esélyt. Ez az utazás tökéletes lesz, hogy rendbe hozzuk az életünket. A karjaiba tart és szorosan átölel. Egy valamit nem értek.
- Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok?
- A lányok mondták reggel, egész éjjel kerestelek, majd felhívtam őket, és leszidtak,
hogy miért nem vagyok a reptéren veled.
Meg csókolom, és örülök, hogy rám talált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése