8. Fejezet

 8 Fejezet

    Mason kényelmesen elhelyezkedett a barna bőr széken. Mindig makulátlan öltönyét felcserélte lazább öltözékre. Fehér ingének ujja a könyökéig feltűrve, szabadon láttatja kreol bőrét. A nadragját is egy kék farmerre cserélte, ami rásimul kidolgozott combjaira. Nem tudom levenni ròla a szemem, olyan mintha hipnotizálva lennék. Egyre feljebb vándorol a huncut tekintetem, a férfiassága izgatòan kitüremkedik. Ez a nadrág csak a bünre csábit, el kellene égetni, vagy inkább mindig hordania kellene.

- Arabella kedvesem, látsz valami kedvedre valòt?- hirtelen elpirulok, el sem hiszem hogy az előbb ilyen élvezettel néztem végig, mintha hùspiacon lennénk.

- Te is vonzó látvány vagy hidd el! – megnyalja az ajkát, ami nedves a kezében tartott wiskitől. 

Olyan érzés mintha engem nyalogatna. El kell tünnöm sürgősen erről a gépről

- Le akarok szállni, most!

- Kedvesem már késő a gép indulásra kész, amint láthatod az ajtòt bezárták. Ugyhogy jobban teszed, ha szépen leülsz és bekötöd magad, persze ha nem akarsz még kényelnesebb helyre ülni.- a saját ölère mutat.

- Kösz inkább kihagyom.- bosszúsan horkantok. 

Nem tudom, hogy mi tévő legyek, már semmi esélyem, hogy itt hagyjam ezt az öntelt alakot. 

Elhelyezkedem a vele szemben lévő kényelmes fotelbe. Ha nem az ő társaságában lennék még élvezném is ezt a kényeztetést. 

- Ezt már szeretem. – elégedetten vigyorog rám.

- Látod baby én mindig elérem amit akarok.

Kerülöm a szemkontaktust, azt nem fogja elérni, hogy beszélgessek vagy kedveskedjek vele. Bármi volt a szándéka, azzal, hogy bezárt ebbe a tömény vasszerkezetbe magával, nem fog elérni semmit. Kelepcébe csalt, ahonnan nem szabadulhatok. Síri csendben leszek egész uton. Sőt ha tudok inkább alszom egyet. Behunyom a szemem és próbálom ellazítani magam.

- Kérsz egy italt? 

Nem reagàlok a kérdéseire, jobb ha ki sem nyitom a szemem. Gondolja csak azt, hogy alszom. 

- Nem bánom ha egy szòt sem szòlsz hozzám, a lényeg, hogy a közelembe vagy. Élvezhetem a kacér viselkedésedet.

- Nem tudna már elhallgatni?

Hallom, hogy mozgolòdik, a kezét megérzem a térdemen. Egyre feljebb simogat. Megérzem a parfümje illatát. Teljesen a bűvkörébe kerülök. Jobb ha nem is lélegzem.

- Szivi, jobb ha tudod, hogy minnél jobban ellenálsz, annál jobban felizgatsz. Egy fontos dolgot tudnod kell ròlam én mindig megkapom amit akarok előbb utòbb.- borostás arcát hozzá simítja az érzékeny börömhöz. Biztos újra piros foltokat hagy maga után. Az ajkainak mentol és cigaretta illata van.  Bünös és élvezetes egyben. A testem olyan a közelében mintha elektromosság járná át. Bármikor szikrázhat de ki is éghet.A fenébe is miért én, miért pont engem akart.

- Egy különleges talány vagy, érzéki, és gyönyörű. Kellesz nekem.

 A számra csapom a kezem, annyira elvesztem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy hangosan kimondtam az érzékéseimet.

- Ha végre megadod magad meglátod észveszejtő lesz.

- Soha, megértette, soha. Nekem ott van a barátom, és sosem tenném tönkre a kapcsolatomat valami megalomániás seggfej miatt.- eluralkodik rajtam a düh -  Már az sem érdekel, hogy a főnököm ugyhogy most hagyjon békén, elérte csalfa mòdon, hogy itt legyek, de más nem lesz köztün. Jòkedvüen felhorkan, mintha valami vicceset meséltem volna. Idegesitő, hogy nem vesz komolyan.

- Mondogasd csak magadba Arabella! Csak , hogy tudd, most azért vagy itt, hogy jobban megismerjelek. 

- Nincs mit mondanom.

- Ahogy gondolod, de megvannak a kapcsolataim, hogy mindent kideritsek ròlad. Egy telefonhivásba kerül.

- Nem érdekel, hogy mit mond, nem tud megijeszteni. Nincsenek titkaim, és megzsarolni sem tudna semmivel, hogy ágyba bùjjak magával.

- Drága, hidd el, hogy könyörögni fogsz érte. Tegeződjünk végre Arabella, nemsokára tetsközelből is megismerkedünk.

- Arcátlan, beképzelt seggfej, hagyjon végre békén. – becsukom ùjra a szemem, és pròbálok ellazulni.

*

   Egy kényelmes fotelben ülök, csak a köntösöm van rajtam, semmi más. Ez a legjobb kikapcsolòdás ahol valaha voltam. Mindenki a kedvemre tesz. Wellnes a javábòl ez a masszázs a csúcspontja az egésznek. Egy erős kéz végig masszírozza fáradt lábaimat. Annyira jòl csinálja, az izmaim teljesen ellazulnak a kezei közt. Ennek hangot is adok, elégedett nyögések csùsznak ki a számon. A lábujjaim begörbülnek, pihe puha csókokat hint a rájuk. A mellkasom elnehezül, mintha a vonzò masszőrnek az lenne a célja, hogy felizgasson. Végig simít a vádlimon majd, a lassan a combjaimhoz ér. Picit erősebben ér hozzám, amitől kinyillik a szemem. A vágy a testemben egyre jobban erősödik. 

A masszírozás egyre erősebb, egy pontot elért a talpamon ami fájdalmas. Mason áhítatos arcát pillantom meg. A lábaim az ölébe pihennek, a cipőmtől és a fekete zoknimtól megszabadított. A tűzpiros körmeim a virítanak a barna kezei közt. El sem hiszem amit látok. Hirtelen annyi erőm sincs, hogy elhùzzam a lábamat. 

- Te bestia , nézd mit tettél velem.

A lábaimat ágaskodò férfiasságához simítja. Annyira izgatò érzeni őt, hatalmas és a lábaim közelségétől mégjobban megduzzad. Sajnos az én testemre is hatással van a közelsége. Lassan égni kezdek a vágytòl. Melleim elnehezdnek, a kezeit most a melleimen szeretném érezni.

- A hangok amiket kiadsz magadbòl az őrületbe kergetnek. Akarlak, most.

- Én is. – hallkan suttogom a bünös szavakat.

Leengedi a lábaimat, a székét hátra dönti. Kényelmesen elhelyezkedik.

- Gyere ide kedvesem.

Nem tudom mit művel velem, de tudom, hogy ezt a vágyat csak ő tudja csillapitani. Nem válaszolok csak szòfogadòan cselekszem. Kitárja kezeit én pedig elhelyezkedek vele szembe az ölében. Annyira jò érzés testközelbe lenni vele, érezni az izmos lábait alattam. Mason megfogja a derekam és közelebb ránt magához, igy már érzem a ferfiasságat. Az érintkezés egy òriási nyögést vált ki belőlem. 

- Csendesebben édesem, nem szeretnénk ha meghallanának minket.

A kezeit felválltja az ajka érintése. Minden vágyamat beleadom ebbe a csòkba, most nem akarok gondolkodnj csak érezni.

- Légy átkozott!- dünnyögöm a szájaba.

- Miért kedvesem, mert annyira jò?

- Fogd be és csòkolj tovább.

Egyre élesebben falja a számat, mintha már régòta vágyna rám. Talán igy is van. Annyira tökéletes, érzéki férfi. 

A kezei megtaláljak az utat a derekamhoz, egyre feljebb halad. Maga után forrò nyomokat hagyva. Teljesen kikészít. Végre elér a melltartòmhoz, és megfogja a melleimet. Nem elégszik meg azzal, hogy egy réteg legyen közte és a forrò testem közte. Elhùzza a melltertòmat és végre hozzám ér. Ujra hangot adok az érzéseimnak. Most az ajkával tompitja kiálltásom. A mellbimbòimat kezdi el csavargatni. Egyre hevesebben mozgok a férfiasságán. Nem kell sok és végre orgazmusom lesz.

- Gyerünk, menj el a kedvemért.

Egy telefon recsegés szakitja meg a pillanatot, és hirtelen kipattan a szemem. Az sem tudom, hogy hol vagyok. Mason vigyorogva néz, enyhe kiváncsisággal. A tekintete a lábaimra téved amit akaratom ellenére összeszoritok. Tiszta nedvesnek érzem magam, ez aztán az élethű álom, remélem nem nyögdécseltem hangosan, mert az orgazmusom valòdi volt. A szemeim az ágaskodò nadrágara téved. Akaratom ellenére megnyalom a számat. 

- Ezt most fejezd be, vagy ugy megduglak, ahogyan el sem tudod képzelni.- Mason ujjai kifehérednek ahogy szoritja a fotel karját. Szivesen beleegyeznék, de nem tehetem. Talán egy kòsza csòk, abbòl semmi rossz nem sülhet ki. Ez a férfi elveszi a maradék jòzan eszemet. Válasz helyett kinézek az ablakon.

- Gondoltam.- mormogja az orra alatt.

- Elnézést uram, de tiz perc mulva földet érünk, el kell foglalni a helyüket.

- Arabella, minden rendben?

- Kérlek ne mondj semmit! – nem akarok rá sem nézni, nem értem, hogy hogyan viselkedhetek igy a közelébe. Talán ez vagy te. Talán egy ilyen férfira van szükséged. Megrázom a fejem, nekem nincs szüksegem egy domináns akarnokra. Nem vagyok az anyám, aki engedte, hogy egy férfi irányitsa.

Lassan landolni kezdünk , próbálom élvezni a kilátást. Tudom, hogy Mason nem ezt teszi, a szemeit le sem veszi ròlam. Mély levegőt veszek. A fenébe is mibe keveredtem.

*

      Végre kiszabadulok abbòl a fullasztò dobozbòl. Ahogy a pilòta engedélyt adott már ugrottam is fel a székből. Persze kerültem Mason árgus tekintetét. Nem hiányzik most a kimutatás vagy bármiféle lekezelő viselkedés. Tudom, hogy ostobán viselkedtem és megbántam minden tettemet. Egy könnycsepp gördül le a szememből, a bűnös lelkiismeretem bizonyitéka. Ahogy kibuggyan le is törlöm, nem akarom, hogy téves következtetést vonjon le, hogy miatta sírok. David jár csak a fejembe, ő kell nekem senki más. Mégis megrémiszt amit ez a férfi kivált belőlem. Mintha nem az a céltudatos, megfontolt nő lennék, aki évek òta vagyok. Ilyenné kellett válnom ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Másképp még mindig abban a putriban élnék, valamelyik utcasarkon keresném a napi betevőt. Gyülöltem azt az életet, otthagytam a családomat, barátaimat, mert ők csak lehùztak volna. 

Nem is szeretek erre gondolni. Most itt vagyok ezen a varázslatos helyen és ki fogom élvezni minden pillanatát. Masont pedig elkerülöm, ahogyan csak tudom.

  A kedves légikisérő kinyitja a repülő ajtaját Hirtelen megcsap a párás, meleg levegő. Lekapom a felsőmet és a derekamra kötöm. A toppom rögtön rátapad a testemre, a hajam is a homlokomra simul. Még szerencse, hogy felfogtam az utazás előtt. 

Egy hosszù limuzin vár minket a repülő közvetlen közelébe. Hallom, hogy Mason lépked mögöttem, pròbálok hűvösen viselkedni. Ő sem szòl hozzám, csak egy numera vagyok számára. Tisztában vagyok vele, hogy semmi érdekeset nem lát bennem. Kihivásként tekint rám, főleg mert tudja, hogy van párom. Azt hiszi megkaphat, hát nagyon téved.

   Egy idősebb, alacsony indonéz férfi száll ki a limuzinbòl, udvariasan kinyitja az ajtòt. Világos nadrágot és fehér rövidujjù inget visel, az évszaknak pont megfelelőt.

- Üdvözlöm Balin, kedves hölgyem! 

- Én is üdvözlöm.

Kényelmesen elhelyezkedem az ülésen, a telefonomat végre be kell kapcsolnom. Mig ezzel próbálkozom Mason is elfoglalja a helyét. Nem reagálok rá, remélem ő sem fog hozzám szòlni. 

- Vigyen minket a tengerparti házhoz.

- Igenis uram!

Bekapcsolva a telefont négy nemfogadott hivásom volt Sarahtol és vagy tiz Davidtől. 

- Mi történhetett! – ráncolom a homlokom.

- Valami baj van Arabella? – kiváncsiskodik Mason, mintha bármi köze lenne az én dolgaimhoz.

- Nem semmi.

Megnyitom az üzenetet, rögtön Sarahé ugrik be.

Hol vagy Arabella?

Majd egy ujabb.

Mi már egy òrája megérkeztük, ròlad semmi hir.

David hivott, és ő is aggòdik, hivd amint megkapod az üzenetet.

Basszus, nem szòltam, hogy Masonnel utazok, mit gondolhatnak a többiek. Azt sem tudom, hogy hová megyünk. Nagyon remélem a többi lányhoz.

- Sarah irt, hogy mi van velem, màr aggòdnak! Most vigyél hozzájuk.

- Arra gondoltam, hogy előtte ehetnénk valamit a házamban.- értetlenül nézek rá.

- Biztos, hogy nem. Vigyél a többiekhez.- egyre jobban feldühit ez az ember.

- Olyan kézséges volták baby, azt hittem folytathatjuk ahol abbahagytuk.

Az arcom égni kezd szégyenemben. 

- Soha, megértetted, hatalmas hiba volt. Felejts el engem egy életre, keress valaki mást akivel szórakozhatsz. Nem vagyok senki játékszere. 

- Jaj szivi, egyre jobban akarlak, ezzel a viselkedéssel megjobban feltüzelsz!- az ágyékára pillant majd megigazítja magát. Semmi szégyenkezés, mintha a legtermészetesebb dolgot művelné előttem. 

- Tudom, hogy vágysz rám, éreztem ne feletsd el. Egy szavadba kerülne és befejezhetnénk amit elkeztünk a repülön.

Megőrjit, és felizgatnak a mocskos szavai. Közelebb hùzòdok hozzá, ùgy, hogy csak egy lélegzetnyi hely marad köztünk. Végig simítok a combjain, a szemei elhomályosodnak, sikerül hatással lennem rá. Ahogy közeledek a ferfiasságához felszisszen. Óvatosan hozzáérek, majd a füléhez hajolok.

- Mason, ha egyszer azt mondtam, hogy soha akkor soha! – hogy a mondandòm hatásosabb legyen tiszta erőmből megszorítom. Nem is tudtam, hogy ilyen ribanc is tudok lenni.

Meglepi viselkedésem, egy pillanatra összeráncolja homlokát, majd ellöki a kezem. Pillanatokig fogva tartja a tekintetem. 

A maradék harci kedvem kezd elillanni. Elég ha rám néz és elgyengülök.

- Ez nagyon tetszik, most még jobban akarlak. Annyira tüzes vadmacska vagy, alig várom, hogy belém harapj.

Az ölembe helyezem a kezem és rá sem nézek.

- Remélem nem botránkoztattalak meg, de csak, hogy megnyugodj, elviszlek a barátnőidhez.

A további ùt csendben telt. Ő a telefonját nyomkodta, lehet a többi ribancát értesitette, hogy itt van. Nem is érdekel.