Kecskeköröm legendája
A osztályterembe ülve, unottan hallgatom a tanáromat. Nem is értem, hogy miért kell járnom magyar irodalom órára. Két éve költöztünk Budapestre, a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy hamar elsajátítsam a nyelvet. Megértem az indokaikat, nekik csak is jó származik belőle.
A tanár ma valami Kecskeköröm legendáról hadovál, kit érdekel, hogy ezelőtt sok évvel milyen legendákat találtak ki. Annyit értek belőle, hogy valami történt a Balatonnál. Előveszem a kopott táskámból a zenél játszómat, fel kell dobjam egy kis rockal a hangulatomat. A tanár észre sem veszi, csak magyaráz tovább, mondjuk azt sem érdekelne ha látna, úgysem rúgnak ki. Apa nagy adományt adott az egyetemnek, ezzel is garantálva, hogyszabadon azt csináljak amit akarok . Körbe nézek és legtöbben unatkoznak. A fiuk telefonoznak, a lányok pedig titokban engem figyelnek. Mintha nem venném észre. Minden ujjamra akad egy lány. Első évben ki is használtam a lehetőséget, de mára meguntam. Több hívásra lenne szükségem. A magyar lányok elolvadnak az akcentusomért, és a külsömért.
Olasz leszármazottjaim vannak. Anya olasz nő, ott született és nevelkedett, tőle örököltem a bőr színemet és a sötét hajamat. Apától pedig a magasságomat. Az egyik nyári vakációja alatt , Olaszországba utazott és egymásba szerettek. Húrrá és rögtön megfogantam. Apának nem volt kiút, magyar nagyszüleim szigorúak igy el kellett vennie az olasz nőjét. Olaszországban telepedünk le, de a munka ide rendelte az apámat.
Nagyapa lebetegedett ezért a mindig felelőségteljes Jankovics Tibor, Magyarországra költöztetett minket.
A szakadt farmerom kivágását piszkálom, alig várom, hogy vége legyen ennek a rémálomnak. A csengő megszólal, összepakolok és lemegyek a lépcsőn.
- Lucas, a következő órán nem tűrőm ezt a viselkedést.- a szigorú tanárnő rám mordul, de különösebben nem érdekel. Megfordulok, megborzolom fekete hosszabb hajam, ideje lenne levágatnom.
Végre megpillantom a folyosón akit egész nap kerestem. Ma nagyon elbujt előlem. Utána sietek, a kis nyuszi el akar slisszolni előlem. Befordul egy szűk folyosóra , körülnézek és tiszta a terep.
- Kislány- kiálltok utána- de mint aki nem hall semmit, siet tovább.
Két lépés és mellette állok. A falnak taszítom és szorosan hozzásimulok. A barna haját most felfogta, igy tisztán látom zöld szemét.
- Mit akarsz tőlem.- a szemembe néz, de nem látok rajta rettegést. Nagyon bátor, és basszus ez tetszik nekem. Kár, hogy nem azért vagyok itt, hogy játszadozzam vele.
- Tudod te, azt jól.- búgom.
- Nem, nincs egymáshoz semmi közünk.
- Dehogy nem, tudod a család az család. Add át egy üzeneted a bátyádnak. Ez a terület az enyém és ha megtudom, hogy erre árul, vagy csak beteszi a kurva lábát az egyetem vagy a kerület közelébe neki vége. Ezt komolyan mondom. Ò és jobban jár, ha szót fogad, mert addig van szerencséje mig én figyelmeztetem. Én vagyok a kisebbik rossz.
Elengedem kicsi fogjomat, elfordulok és elégedetten megyek tovább, tudom, hogy ott áll mert csak a bakancsom hangja hallatszik. Ki megyek az épületből, előveszem a cigimet és rágyújtok. Elégedetten szívok belőle, a kis Abigél most már tudja mi a dörgés. Mindenkinek tudnia kell, hogy ez a terült a Jankovicséké.
#juniusiprojekt #vallaldbe #kecskekoromlegendaja #feladtaalecket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése