9. Fejezet

  9. Fejezet

      A limuzin megáll egy hòfehér négy emeletes háznál. Nem is ház inkább egy villára hasonlitott. Fehér fügönnyök lengedeznek a nyitott ajtòk közt. A ház előtt egy hatalmas terasz helyezkedik el. A part közvetlen közelében, csak egy fa kerités választotta el a tengertől. A lányok zsivajátòl hangos az egész épület. Hirtelen kitárul az ajtò és egy szélvész Sarah rohan felém.

- Végre, ideje volt, hogy, ideérj már mindenki berendezkedett! - a nyakamat szorosan átölelte – sikerült lefoglalnom egy szobát pont a mellettem lévőt. 

Lassan elenged, nagy szemeit a mögöttem lévő seggfejre iranyitja. Nagyszerű, hamar észrevette. Bíztam benne, hogy lesz egy kis időm összeszedni magam és kitalálni valami jò indokot, hogy hol voltam.

- Ő, hogy kerül ide Arabella?

- Ne most, kérlek.- sziszegem a fogaim közt, nem szeretném pont Mason füle hallattára ecsetelni a dolgokat. Minnél kevesebbet tud annál jobb.- mi lenne ha körbevezetnél és megmutatnád a házat. 

- Most békén hagylak mert le nem veszi ròlunk a szemét, de később mindent el kell mesélj.

Belenyugvòan bòlintok, a csomagomat cipelve bemegyünk a mesés villába. A lányok bikiniben sétálnak körülöttünk, nem szégyenlősködnek. A kezükben egy- egy koktél. Én semmi másra nem vágyom, csak kipihenni ezt a hosszù utat.

- Itt a nappali, jobbra a konyha, és hátul van a medence, de majd később felfedezzük. Gyere megmutatom végre a szobádat.

A lépcsőn felfelé,menet halk sutyorgásra leszünk figyelmesek. A lányok abbahagyják a beszélgetést. 

- Hölgyeim, elnézést, hogy megzavarlak titeket, de ideje egy kis eligazitást tartani.

 Mason karcos hangjatòl libabőrös vagyok, annyira reménykedtem, hogy ma már nem látom. Morcosan visszamegyünk a nappaliba. Mindenki a figyelméert esedezik, ott állnak mellette és pròbalnak kacerkodni vele. Látszik rajta, hogy élvezi a lányok flörtölését, még a kis barna, piros bikinis modellnek a fenekét is megfogja. Biztos este szivesen az ágyába cipelné. Ha màr te elutasitottad. Elhessegetem a féltékeny gondolataim. Nem érdekel ha az egész házat végig keféli. 

- Kérlek már te is?

- Miért ne, ő igazi férfi, tudja hogy mi kell egy nőnek. Nem egy kisfiù.

- Tudod, hogy mennyi idős?

- Ha jòl hallottam harmincnégy éves! Jò pár éve a Viper cégnél dolgozik

- Lányok kérek egy kis figyelmet! Ti is ott hátul! – pajkosan ránk kacsint, ez nem normális máris irigykedve néznek ránk a többiek. Szeretnék minnél jobban a háttérben maradni, igy nyugodtan végezhetem a munkámat. Pár mondatban összefoglalja a havi programot. Rengeteg munka vár ránk, fotozások, pròbák, estélyek.

    Mason a beszéde után elment, azzal, hogy ma csak pihenjünk. Holnap reggel kezdődik a munka. Karácsonykor lesz pár nap szünetünk. Ennek nagyon örülök, legalább Daviddel lesz időnk egymásra. Hirtelen a homlokomra csapok, el sem hiszem, hogy elfelejtettem visszahívni. Sarah végre megmutatja szobámat, meseszép a berendezés tiszta fehér. Különlegessége az égő sor az ablakon. Éjjel varázslatosan fog kinézni.

- Hagylak, beszélj Daviddel.

Egy cuppanòs puszival búcsúzik.Beüzemelem a laptopomat, jobb videòn beszélni, legalább láthatja, hogy semmi bajom. Ahogy bekapcsol rögtön hívást kezdeményezek. Első csörgésre felveszi.

- Szia drágám! – az ágyon kényelmesen elhelyezkedem, a hatamat az ágynak döntöm. 

- Végre hívtál, annyira aggódtam érted, már rengetegszer próbáltalak hivni. – idegességében beletùr göndör hajába.

- Kérlek ne haragudj, de látod jól vagyok, biztonságosan megérkeztünk.

- Milyen járattal mentél? Sarah azt mondta, hogy nem velük utaztál. 

Az arcom tűz forró lett, mit is mondhatnék neki. Azt biztos nem, hogy Mason miket művelt velem a repülőgépen. Ha viszont hazudok, es eltitkolom, hogy nem vele jöttem, akkor azt biztos megfogja tudni. Ezt nem kockáztathatom. Ő a szerelmem, a jövőm. 

- Nem volt hely a gépen, valamit elnéztek a járatoknál. Ezért Mister Sharper felajánlotta, hogy vele utazzak. – remélem kielégítő a válaszom.

A kamera hirtelen megakadt, David mozdulatlanul nézett rám.

- David hallasz?

- Igen, persze! – idegesen rágcsálta a száját.

- Tehát vele jöttem és kicsit később indult a gép. Ezert is értem ide a lányok után.

- Mason is ott lesz veletek?

- Azt hiszem igen, állítólag ő felügyeli a munkát.- David a becsukott szemeit masszírozni kezdi.

- Ez kurvára nagyszerű! – meglep a szóhasználata, ő sosem káronkodik.

Fel kell vidítsam és tudom is, hogy mivel.

- Karácsonykor lesz pár nap szabadságunk, úgyhogy együtt tölthetjük a szünetet.

- Jò lenne drágám, csak az a baj, hogy sok a munka és két szabadnapot kaptam. Ennyi idő alatt nem tudok odautazni.

Szomorù és csalòdott vagyok. Alig vártam, hogy ùjra együtt legyünk.

- Igérem, hogy minden nap hívni foglak! .Most mennem kell sok a munka.

- Hívj minnél hamarabb!

- Úgy lesz! Pròbálom kinyomni, de megakad a hálòzat, ezért még videòhivásban maradok. David azt hiszi, hogy kikapcsolta, mert dühösen feláll es ezzel fellöki a székét is. Majd megfogja és a falnak csapja. Elképedve nézem a készüléket, nem értem ezt a viselkedést. Sosem volt erőszakos típus, sőt egy hangos szava nem volt hozzám. Igaz csak egy éve tart a kapcsolatunk, de mindig úgy éreztem, hogy egy nyugodt békés ember. Biztos az zavarja, hogy nem lehetünk együtt az ünnepekkor. Megpróbálok kitalálni valami jó ötletet, talán én látogathatnám meg. Mason remélem beleegyezik, bár jò lenne nem belekeverni a dolgaimba. Minél kevesebbet érintkezek vele, annál jobb. Nem akarom megismételni ami köztünk történt. Életem legnagyobb hibája volt. Nem is tudom mi történne ha kiderülne. David biztosan szakítana velem, akkor a biztonságos életem darabokra törne. Nem birok egy helyben maradni, egyre idegesebb vagyok. Remélem Mason nem beszél ròla senkinek, és ha megtette akkor mi az ördögöt fogok tenni.

- Mi van ha már tudja és azért dühös. – beleszántok a hosszú hajamba.- ez nem lehet, biztos szembesített volna vele, úgy érzem, hogy kezdek becsavarodni, már magamba beszélek.

Gyorsan levetkőzőm, a zuhany alá állok. Csodát tesz a testemmel, tiz perc után meg törölközőm és bebújok az ágyba. Még vacsora sem kell. Kis idő után békés álomba merülök.

*

- Lányok gyerünk már, álljatok szépen egymás mellé, nem olyan bonyolultat kérek.- a fotósunk egyre ingerültebb, már a mi türelmünk is véges.

   A forrò nap egész délelőtt tűzte a fejünket. Egyetlen egy felhő sincs az égen. Dany a fotòsunk szerint tökéletes nap a hajòn lévő fotòzásra. Nagyon ritka , hogy ne essen az eső igy ki akarja használni, hogy egész fotósorozatot készítsen. Az a baj, hogy arra senki sem számított, hogy milyen fárasztò lesz egy egész délelött pòzolni ebben a hőségben. 

- Ez igy nem megy lányok tiz perc szünet.- tapsolt a kezével.

Mindenki leül ahol talál helyet.Egy kis árnyékos helyen találok egy szabad napozó ágyat. Kényelmembe helyezem magam, úgyis a hajóról addig nem szálhatunk le amig Dany elégedett nem lesz. 

   Fél nyolckor csapatmegbeszélést tartott Mason. Aminek annyira nem örültem. Nem tudta levenni ròlam a szemét, pedig még ki sem voltam öltözve. A kék toppon csak egy kicsi kivágás van, de ő kajánul nézett mintha meztelen lennék. Probáltam közömbös lenni de azok a szemek megbabonáztak. Sokszor észrevette, hogy figyelem, még jobban élvezte a helyzetet. Hamar távozott, bizom benne, hogy kis ideig nem látom.

 Reggeli után mindenki megkapta a hòfehér fürdőruhát, és elvittek bennünket egy luxus hajòra. Ennyi luxust még sosem láttam. Nagyon sokat fizethet a beruházó. A Vogue katalógusba jelennek meg a fehérnemüs képek. Tökéletes reklám lesz a cégnek és a divattervezőnek. Majd egy nagy divatbemutató koronázza meg a munkát. 

   A telefonomat ma már századjára nézem meg, sehol egy üzenet. David a beszelgetésünk után nem jelentkezett. 

- Mi ez a bùs ábrázat?- Sarah egy mojitóval a kezében mellém ül.

- Semmi érdekes, csak David nem jelentkezett, kezdek aggòdni érte. Általában minden reggel felhív.- a telefont visszateszem a táskámba, a tegnapi beszélgetésünk után nem szívesen zavarom. 

- Nyugodj meg, biztos nagyon sok a munkája. Fogd meg az italt, én hozok egyet magamnak. Remélem nem sokáig maradunk ezen a hajòn, teljesen megsülök.

Ezzel ott is hagy magamra. A sötét napszemüvegem mögül pròbálom élvezni a helyet. Sajnos nem tudom elengedni magam, mindig beférkőzik a gondolataimba David és Mason. Ha nem jelentkezik délutánig akkor felhivom én. Hosszù ideig leszek még távol és szeretném ha a kapcsolatunkban minden rendben lenne.

- Nézd csak ki tisztel meg a jelenlétével!

Sarah hangjára kissé megriadok, annyira elmerültem a gondolataimban észre sem vettem, hogy Mason visszajött. Jobb oldalra nézek, a látványtòl a nyálam is kicsordul. Lecserélte a reggeli ruháját egy lazább kényelmes fehér nadrágra és egy rövid ùjjù pòlòra. Tökéletesen áll rajta, a fekete Rayben napszemüveg kiemeli a sötét tònusait. A borostáját is meghagyta. Ahogy látom, hozott magával társaságot is. Annyira vonz ez a férfi, hogy észre sem veszem, ki van körülötte. Az arcom égni kezd a szégyenkezéstől.Végre sikerül levennem ròla a szemem. Öt fős társasággal jött a hajòra, mind középkorù japán férfiak. Ők sötét öltönyben vannak, biztos nagyon melegük lehet. Egyik közülük sokat mosolyog és elégedettem végignézi a lányokat. Biztos nekik is közük van a projekthez. 

- Láttad, hogy végignézte a lányokat?

- Kicsit hátborzongató! – látványosan megrázkódik mellettem Sarah.

Az impozáns társaság kényelmesen elhelyezkedik a sarok ülőn , előttük már sorakoznak az asztalon a frissítők és az alkoholos italok.

- Indulás lányok, folytatjuk a munkát!- csettint Dany. 

Feltápászkodunk és ùjra pòzolni keztünk. Dany próbált minden instrukiciòt megadni, de nehéz volt koncentralni mert a férfiak állandóan minket figyeltek. Vegigfeküdve a szönyegen, minél kacérabb arcot kellett mutassak. Mintha flőrtölnék a kamerával. Mason elvolt foglalva a társaságával, a szemüvege miatt nem tudtam eldönteni, hogy mikor néz rám. Egyszerűen zavar és idegesít is, hogy vágyom a figyelmére. 

- Még egy utolsò közös kép és mára befejeztük a munkát!

Mindenki elfoglalta a helyét, Dany kettőt kattintott és már végeztünk is.

Ahogy végzünk a lányok egyre feltűnőbben nézegették az ismeretlen férfiakat. Én próbálom kerülni a tekintetüket, egyáltalán nem tetszenek nekem. Főleg az akivel Mason olyan bizalmasan beszélget. 

Folyamatosan engem figyel, mintha kinézett volna magának. Megkeresem a hátitáskám és kiveszem belőle a ruhám. 

- Látod ezeket a lányokat, mennyire kelletik magukat. Mintha azért lennénk itt, hogy Mason kedvére tegyünk. – Sarah rögtön felfigyel az ilyen viselkedésre.

- Hagyd őket, biztos abban reménykednek, hogy a mai éjszakát vele tölthetik, egyikük lesz a szerencsés kiválasztott.

- Értem én, de akkor is közönségesek. Nézd csak rájuk.

Ahogy felnézek pár lány az ülőke karján ül és kacarászva flörtöl a férfiakkal. Az egyik szőke még engedi is , hogy a japán férfi megsimogassa a lábát. 

- Tényleg közönségesek, ne is foglalkozz velük. Látod milyenek, ahelyett, hogy velünk barátkoznának a férfiak társaságát keresik.- próbálom lenyugtatni Saraht.

- Igazad van, de látom Masont egyik sem érdekli.

Próbálok titokban ránézni, nem szeretném ha rajtakapna. Még mindig beszélget, sőt egyre 

ingerültebbé válik a társalgás. Az úr akivel beszélget, próbálja nyugtatgatni. 

- Arabella, Sarah gyertek ide! – Mason hangja csak úgy dörren, újra a lekezelő arrogáns stílus.

- Kérhetné szebben is.- mormogom.

Sarah előre megy, majd elkezdi rángatni a kezem, hogy kövessem.

- Arabella, Sarah szeretném bemutatni az üzlettársainkat. Az elkövetkező időben sokat fogjátok itt látni őket.

- Üdvözlöm a hölgyeket. Mister Yokamoto vagyok.- Mason mellett ülő ùr, kissé erősen megfogja a kezem, majd az ajkához húzza és nyálasan megpuszilja.

Undorító amit tesz, legszívesebben a ruhámba törölném a kezem. 

- Üdvözlöm én is.- sikerül kiszabadítani a kezem.

Ezt megismétli Sarahval is, de közben a tekintetét le sem veszi rólam. Miután elengedi Saraht, odahajol Masonhoz és mond valamit japánul, amiből én egy szót sem értek. Mason idegessé válik, ö is japánul válaszol valamit. Majd mister Yokamoto felemeli a kezét, mintha megadná magát és kaján vigyorra húzza a száját.

- Semmi probléma, értem én, van kivel szórakozzunk.

Remélem ezt most rosszul értettem és nem ròlam beszéltek.

- Arabella, ideje öltözni , nemsokára jönnek értetek, mára szabadok vagytok.

Ezzel el lettem bocsátva. A szobába rohanva bezárom magam után az ajtót, amilyen csak gyorsan lehet átköltözöm. Valaki bejön utánam, remélem egyik japán ùr sem vagy Mason. Elegem van a férfiakból, most még Davidre is haragszom. Úgy beszélnek velem mintha egy útszéli ribanc lennék. Nem azért dolgoztam ennyit, hogy ezt érdemeljem

- Mit szolnál ha ma elmennénk páran kicsit kiengedni a gőzt, szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. Hallottam egy nagyon jò helyről, ott a tengerparton van. Kicsit megmozgatjuk ma.- Sarahnak ujabb brilliáns ötlete támad.

- Miért is nem lep meg, hogy már ilyen hamar kideríted a helyi különlegességeket. – bepakolom a fürdőruhát, a hátizsákomba. Megigazítom a könnyű nyári ruhámat, és már indulok.

- Mit szólsz, ne hagyj cserben, nekem kell valaki aki felmelegit éjszakara.

- Pasizni akarsz?- végre szembe fordulok vele- - Engem meg szokás szerint magamra hagysz.

- Jòl van, ma csak veled táncolok.- egy cuppanós puszit nyom az arcomra.

- Erre az ajánlatra, hogy is mondhatnék nemet. Ma este bulizunk.